Várady Róbert művészetében arra keresi a választ, hogy a hálózatok, konstrukciók virtuális világában, kibernetikus terében hogyan tartható meg a köznapisággal és partikularitással konfrontálódó, individuális művészi én.
A művészt a 2000-es évek közepétől a technika egy új területe, az interface kérdése kezdte intenzíven foglalkoztatni. Az interface térben és időben távollévő dolgokat, személyeket hozhat egyetlen tér-idő síkba. Ezt alkalmazva Várady Róbert a képein az egymástól térben és időben távoli személyek virtuális, képzeletbeli találkozásán keresztül különböző esztétikai, társadalmi, szubkulturális jelenségeket idéz meg.
  Várady nyitott a világ legaktuálisabb tudományos és társadalmi kérdésfelvetéseire, melyek meghatározzák az emberi életet, a társas viszonyokat, az ember lehetséges perspektíváit. Legújabb sorozatán az utóbbi évek virtuális tereiből visszatér a látszólag valóságos, perspektivikus térbe. Ugyanakkor ezek a terek továbbra is elég szokatlanok, sőt mintha a mostani képein, a figurák ellenére, magának a térbeliségnek különböző lehetséges ábrázolásai foglalkoztatná, s a festményeken szereplő alakok is mintegy ezeknek a különböző perspektíváknak rendelődnének alá. A különböző nézőpontok váltakoztatása így tágabb értelmet nyer.
  A győri kiállításon az utóbbi tíz év festményeiből való válogatással találkozhatnak a látogatók.