A Várfok Galéria soron következő kiállításai

A Várfok Galéria új kiállításai két, Párizsban élő és alkotó művész friss munkáit mutatják be.

VÁRFOK GALÉRIA – VÁRFOK TEREM:
H-1012 Budapest, Várfok u.14.
aatoth franyo : Reggeli a szabadban
Megnyitó: 2009. március 19., csütörtök, 18 és 20 óra között.
A kiállítást megnyitja: aatoth franyo, Párizsból.

aatoth franyo (Nyíregyháza, 1954) legújabb műveiből nyíló kiállítást tekinthetnek meg a látogatók március 19-től a Várfok Galéria Várfok Termében. Az ironikus és groteszk történetek alakjai a jellegzetes „aatoth féle” vörös háttérben bontakoznak ki. Ez a vastagon felvitt, visszakaparásokkal és ráfestésekkel kialakított háttér már több, mint 10 éve nélkülözhetetlen kelléke aatoth festészetének. Az emberi kapcsolatokat, viselkedés mintákat és jelképeket felvonultató képeken a formák és a figurák teljesen leegyszerűsítve, a lényegükre redukálva jelennek meg, ugyanis a művész számára nem az elbeszélés a fontos, hanem az asszociációk során létrejövő gondolat, aminek megértéséhez a műveken megjelenő, sokszor önálló életet élő feliratoknak is fontos szerepük van. Néhol könnyed és humoros hangnemben arra ösztönöz, hogy átgondoljuk és felülvizsgáljuk a hitünket és az ezzel kapcsolatos jelképrendszerünket ebben a modern fogyasztói társadalomban, ezért például feltalálja számunkra a hordozható templomot. Más példákon (Pár közepes méretű halakkal című festménye) viszont meghökkentőbb és erőteljesebb hangnemben mond bírálatot a társas érintkezésekről. A különböző kultúrák találkozása, keveredése és ütközése is sokszor megjelenik képein. Jó példa erre a Land vagy a Bangkok Waltz című képe. Ez utóbbin a modernizált, nyugatiasodott keleti kultúrát jeleníti meg a fürdőzés után épp felöltözni készülő lánnyal. A kultúrák és világok közti vándorlás nem meglepő a világutazó aatothnál. A Nyíregyházán született művész 1978-ban  került ki Párizsba Victor Vasarely segítségével és azóta is kint él. Tanulmányutakat tett Európa több országában, az Egyesült Államokban, Észak – Afrikában és Keleten is. Ezek közül a legmeghatározóbb számára mongóliai látogatása volt, ahol először 1989-ben járt az UNESCO kulturális csereprogramja keretében, és ahová azóta is rendszeresen tér vissza. 1993-ban kiállítást is szervezett mongol és Franciaországban élő eltérő nemzetiségű művészek részvételével a párizsi UNESCO-palotában és az ulánbátori Nemzeti Galériában, hogy elősegítse a két ország közötti kapcsolatok elmélyülését. Mongóliában saját bevallása szerint az óriási tér és szabadság ragadta meg, melyben a természet nagysága szinte megsemmisíti az embert. Ez a szabadság érződik művészetében is.
Műveit világszerte kiállították már, így például az Egyesült Államokban, valamint Európa és Ázsia több országában. Aatoth sokoldalúságának bizonyítéka, hogy festészeti és grafikai munkássága mellett több rövidfilmet is készített a francia ARTE kulturális tévécsatornának, valamint könyve, a 14 nyelven íródott Az utazó alkoholista kéziszótára Magyarországon és külföldön is több kiadást élt meg.
 A Várfok Galériában kiállított művekkel a művész szokásához híven a világban zajló aktualitásokra reagál és mond bírálatot a jellegzetes aatoth-i fanyar humorral fűszerezve. A kiállítást a művész nyitja meg.

VÁRFOK GALÉRIA – XO TEREM:
H-1012 Budapest, Várfok u.11.
Ray Monde : Love in Budapest
Megnyitó: 2009. március 19., csütörtök, 18 és 20 óra között.

A Várfok Galéria XO Termében március 19-től kezdve egy hónapon át Ray Monde munkásságát meghatározó sorozatokból nyílik kiállítás. A luxemburgi születésű festőnő mostani alkotásaira két összegző jelzőt lehetne használni: természet és szerelem.
A kiállítás egy részét a címadó Forest love (Erdei szerelem) sorozat képviseli. Rikító zöld alapú festményekről van szó, melyek a Ray Monde-tól megszokott változatos és különleges vegyes technikával készültek. Ray Monde nem tartja magát egy megrögzött környezetvédőnek, csak olyas valakinek, aki szívesen élne egy „belélegezhető” környezetben. Személyiségének elemi része a természettel való kapcsolat. A Föld jelenlegi kritikus állapota okán juttatja férfi és női szereplőit a zöldbe, azzal a mottóval, hogy „Vegyétek magatokhoz a fákat”, hiszen a fa az ember legjobb barátja: ha az ember lélegzik, szeretni is képes, és ha szeret, vigyáz a természetre. Ray Monde nem egy idealista típus, ezért két lábbal a földön fejezi ki tiszteletét a természet, és a zöld iránt táplált szerelem előtt, mert a „művésznek joga van álmodozni és remélni”. Forest Love című sorozata a „realista ábrándozás” mellett fricska is az angolul ún. „greenwashing” gyakorlatnak. E kifejezés arra az álságos magatartásra utal, melyet a reklámszakma gyakran ölt magára, „bizonyítva” állítólagos környezetvédői aktivitását, de közben rendesen kihasználja a fogyasztókat. Általában arról a folyamatról van szó, mely során egy adott hirdetőkampány vagy termék előállítása, mely a képviselt cég valótlan „zöld elkötelezettségét” hangsúlyozza, komolyabb ráfordítást igényel, mint ha a cég valós és érdemleges lépéseket tett volna környezetkímélő megoldásokért. Ez általában új, „természet közeli” arculatok létrehozásában nyilvánul meg, azt az érzetet keltve egy zöld színű címkével, hogy valóban környezetkímélő termékről van szó – a legkárosabb összetevők ellenére is. Ray Monde felfogásában, ha az Ember jobban szeretné környezetét, mint a hatalmat, nem tartana itt, ahol most tart. Zöld burokban úszó festményeinek szereplői a természetben szeretik egymást, és egy törvény szerint élnek, mely a szerelem nevet viseli.
A szerelem, pontosabban a szerelmi csalódás ihlette Ray Monde kiállításának másik részét, a „BBBouddha” elnevezésű sorozatát, akárcsak Sophie Calle 2007-es Velencében bemutatott munkáit. Ray Monde műtermébe, egy szerelmi szakítás hírét hordozó levelet követően, egy bouddha-fej gipszöntvény érkezett, igen rejtélyes körülmények közepette.
Ray Monde két héten át, egyfajta gyógyírként simogatta a gipszöntvényt a víz alatt, mígnem a vígasztaló mozdulatok meg nem nyugtatták belső dühét, és át nem változtatták Bouddha régi vonásait új arcot kreálva. Az eredeti, némileg giccses maszk új életre kelt a simogatások hatására, hogy végül egy univerzális adomány tárgyává vált. Ray Monde túllépett fájdalmán azáltal, hogy azt pozitív élménnyé alakította át. A megszületett arcból lenyomatot készíttetett, melyből 11 lakkozott műgyanta maszk született – ebből kettő szerepel Budapesten. Ekkor készült festményeit is a maszk ihlette, ugyanakkor Ray Monde az általa használt technikát alkalmazta, vagyis erősen felhígított festékkel dolgozott, többszörös rétegezéssel, a maszk víz alatt történő átalakulási folyamatát felidézve.
A „BBBouddha” fontos állomást képez Ray Monde munkásságában, olyannyira, hogy a művésznő majdnem úgy élte meg e művek megszületését, mint egy gyerek kihordását, mintha saját-magának adott volna életet. A maszk, akár egy tükör, új fényben világította meg önmagát. Ez az élmény szolgált kiindulási pontként annak a Párizsban előadott performansznak is, melyben a művésznő életet adott a maszknak. „Rengeteg érzelem és gyengédség árad a szoborból. Csendessége mindent elmond a Szerelemről azok számára, akik úgy gondolják, hogy Isten semmi más, csak szerelem, nagy Sz-el”.