Győrffy az Angyalok Városában

Los Angeles belvárosában, az Art Murmur Galériában április 1-től május 25-ig látható Győrffy Lászlónak, Paul Pitsker amerikai festőművésszel közös kiállítása "#8220;BORDERLINE STATES“ címmel .

www.artmurmur.com

AMERIKÁBÓL JÖTTEM…

Los Angelesben járva bárki leforgathatja a saját filmjét a 17 millió lakosú város félelmetesen eklektikus ”díszletei“ közt, anélkül, hogy befizetne a Universal Studios látványosságaira. Jelen esetben egy művészeti áldokumentumfilmet, melynek dramaturgiai fonala a szórakoztatás és a magas-kultúra csúcsait köti össze, akár a Getty Center, ahol a főattrakció maga az épületkomplexum ahol mellékesen egy Courbet kiállítást is megnézhetünk extraként. A Santa Monica-hegy tetejére épült, 300 növényfajt számláló díszkerttel körülölelt Getty Múzeum kilátóként is funkcionál, ahová kis fehér vasút visz fel a parkolóházból; igazi családi kirándulás, megér rászánni egy teljes napot.
A Beverly Hills-i Ace Gallery aktuális tárlatánál érdekesebb maga a kiállítóhely: a hatalmas repedésekkel behálózott betonpadló talán egy földrengés mementójaként figyelmeztet arra, hogy Los Angelesben minden megtörténhet. Például az is, hogy útban a LACMA (Los Angeles County Museum of Art) felé egy, az épületet körülvevő izgalmas pihenőparkban találjuk magunkat, ahol állatok fosszíliáit rejtő, ma is aktív kátránytavak működnek. A LACMA klasszikus és jelenkori gyűjteménye Rembrandt, Tiepolo, Warhol és Miró nevével csábít a műélvezetre, de úgy tűnik – főleg West Hollywood utcáit járva – nincs is szükség kijelölt helyekre, azaz galériákra ahhoz, hogy különleges vizuális élményekhez jussunk: minden harmadik házfal vagy kirakat egy esztétikai nonszensz, szürreális poén.
A jelszó a diverzitás, amely groteszkbe hajlik Venice-Beach folyamatosan izzó zsibvásári forgatagában, vagy a Hollywood Blvd és a Highland sarkán, ahol mindig valamilyen esemény zajlik. A sztárok csillagain sétálva break-táncosok és keresztény aktivisták közé keveredhetünk, abortusz ellenes transzparensek mellett Mickey-egér integet, vagy két filmpremier között tanúja lehetünk egy hangulatos Bush-ellenes tüntetésnek, a Kodak Színház előtti lezárt területen.
A jelenlegi vezetés iránti ellenszenv köszön vissza a szabad szellemű város ajándéktárgyaiban és Karl Haendel szokatlanul nagyméretű ceruzarajzain a MOCA (Museum Of Contemporary Art) épületében, ahol a művész műtermének egy részletét egyenesen beemelték a kiállítótérbe, válaszul a budapesti Műcsarnok korábban feltett kérdésére (Magánügy?), jelezve, hogy amennyiben egy privát közlés tartalommal bír, akár még közüggyé is válhat.
A Downtown, azaz a belváros felhőkarcolói közt megbújó MOCA időszaki válogatását böngészve rögtön képbe kerülhetünk az elmúlt 60 év képzőművészetét illetően: Lichteinstein és De Kooning munkái mellett olyan jelenkori nagyságok műveivel találkozhatunk, mint Neo Rauch, Németország elsőszámú festészeti ”exportcikke“, vagy a Saatchi-gyüjteméyből ismert, egykori brit botrányhős Chris Ofili.
A múzeumokat járva feltűnő a vizuális nevelés példaértékű gyakorlata: egy-két művészen és turistán kívül kizárólag folyamatosan cserélődő gyerekcsoportok töltötték meg a termeket, önfeledten rajzolgatva a bizarr videó és térinstallációk, neonszobrok között. Lehet, hogy közülük kerülnek a leendő sztárok jövőbeli vásárlói? Ki tudja, mindenestre a jelek szerint a tengerentúli legfiatalabb generáció számára a kortárs kultúra befogadása éppolyan szükséglet, mint egy gyorséttermi junior-menü.

Győrffy László