Győrffy László kiállítása a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban

Győrffy László képzőművész az egyetem elvégzése után érdeklődni kezdett a képzőművészeten kívüli ábrázolások iránt: orvosi- és magyarázó ábrák, diagramok, amelyek leegyszerűsítve és egzakt módon jelenítik meg valaminek a szerkezetét. Saját munkái szándékosan aláaknázzák azt a pozitivizmust, melyet ezek az ábrák rejtenek: a felvilágosodás egyik nagy vállalkozása az anatómia tudománya volt, amelyet az az elv vezérelt, ha kiismerjük az emberi testet, megismerhetjük az emberi lelket is – egy felsőbbrendű racionális cél érdekében. 
Győrffy érdeklődése középpontjában éppen a transzgresszió, azaz a határsértés gesztusa, társadalmunk alapjait meghatározó kettőségek (Én/Másik, élő/halott, külső/belső, természetes/mesterséges) határainak átlépése áll, mely által megkérdőjeleződhet a test egysége és a lélek transzcendenciája – ily módon számára egy mű létrehozása nem csak teremtő munka, de épp annyira destruktív aktus is. 
„Aki Győrffy László művészetével szembesül, annak le kell mondania arról a humanista alaptételről, miszerint „otthon vagyunk” a világban. Az alkotások ehelyett a kiszolgáltatottság antropológiáját teszik meg az emberi létezés alapjává, hiszen sohasem tudhatjuk előre, hogy holnap milyen formában, milyen mutációban szembesülünk saját idegenségünkkel.”
Nemes Z. Márió