Tárlatvezetés a Merülési vonalak című csoportos és Tóth Szilvi FlowerPower című kiállításán

A vezetés során a látogatók először a Merülési vonalak című csoportos kiállítás izgalmas koncepciójával ismerkedhetnek meg, tágabb betekintést nyerve az egyes alkotók munkafolyamataiba, inspirációs forrásaiba. Majd a séta a Várfok Project Roomban folytatódik, ahol Tóth Szilvi játékos és színes virágábrázolásain keresztül tudhatunk meg többet ember és környezet viszonyáról, kölcsönhatásairól.   
 
„A Merülési vonalak című csoportos kiállítás leginkább az alkotási folyamathoz köthető impulzusokat fogalmaz meg, lehetőséget teremtve a „vonal”, felszín mögé tekinteni és felfedezni, megérteni e folyamat egyes stádiumait, megismerni olyan eszméket, alaptételeket, melyek alkotásra ösztönöznek, vagy kiindulási pontot nyújthatnak. A kiállítás tehát alkalmat teremt arra, hogy egymás mellett kibontakozzanak azok a különböző alkotói utak, melyek a kiállításon résztvevő művészeket vezérlik, azok a források, melyek őket inspirálják – és mivel mindenkinél máshová kerül a hangsúly, érdekes tárháza bontakozik ki az alkotói módszereknek.
Nádler István alkotói hozzáállására jellemző az ellentétes oldalak összetalálkoztatása révén történő egységteremtés a művön belül, mely által a művész az ellentétek feloldására törekszik. A felismerés állapota, a transzcendens és földi terek találkozásának pillanata, egymáshoz való viszonyuk kibontakozása és „utóélete”, azaz a kész mű által képviselt gondolatiság rögzített formája olyan folyamatok kereszteződését tükrözi, melyek megértéséhez nyújt támpontot a kiállításon először bemutatásra kerülő film, Nádler alkotói „technikáját” elénk tárva.
Mulasics László esetében szó szerint rétegről rétegre járhatjuk végig a művek készítésének egyes fázisait. Metafizikus gondolatok anyagba öntése zajlik a felszínen, ahogy a gondolatok absztrakt jelekké szilárdulnak a kihűlt viaszban. A geometrikus formákká stilizált növények, a kék-fehér majolika mozaikokra emlékeztető interferencia vonalak tág teret engednek a néző asszociációinak és a művek így nyerik el végső jelentésüket.
El Kazovszkij most bemutatásra kerülő installációja, illetve kötözött reliefképei által a művész Szépség iránti elérhetetlen vágyának manifesztumai öltenek formát szemünk előtt és bomlanak ki a térben. A művek bevezetik a nézőt Kazovszkij mitologikus szférájába, ahol a megtört szárnyú vándorállat számára az angyalok mint elérhetetlen bálványok trónolnak a felhők és ciprusok éles formái között.
Győrffy László művészetének egy olyan „gondolat-motívumát” ragadja meg a grafikáiból készült válogatás, amely rávilágít a művész képein belül elfoglalt „helyére, szerepére”, illetve a képekhez fűződő személyes viszonyára: Győrffy munkáin nem a „posztromantikus felfogású én” érvényesül, hanem egy „imitált alanyiság”, egy „reflektált személyesség”, amely elsősorban általános kultúrtörténeti forrásokból táplálkozik. Mintha vallomásokat látnánk, pedig épp ez a színlelt „alanyiság” az, ami olyan erőteljes hatással bír a nézőre – főként, ha kapcsolódó idézetekkel kerülnek napvilágra.
Szirtes János esetében a gesztus és indulat által generált alkotás megvalósulásának különböző lehetőségeit vizsgálhatjuk, miközben felfedezhetjük Rácmolnár Sándor improvizációs módszerét, Françoise Gilot mitológia és szimbólumok uralta képi világát, Martin C. Herbst harmadik dimenzióval kacérkodó folyamatait, illetve Herman Levente sajátos merülési technikáját.”

„Tóth Szilvi sorozataival ember és környezet viszonyát vizsgálja, pontosabban az egyes emberi tevékenység kihatását, befolyásoló szerepét az általános és közös élettérre. Képalkotását a spontaneitás és a manipuláció határozza meg. Fotói intimnek, közvetleneknek hatnak, még akkor is, ha valamely másik országban készültek, nincs különbség, ugyanis nem a helyszín szociológiai minősége a fontos, hanem az adott környezetben létrejött szituáció vagy kompozíció. Azonban a spontaneitás sok esetben felülíródik a jelenetek manipulálása által. Tóth Szilvi hol a képtérbe tartott tárgyakkal zavarja meg a klasszikus képkompozíciót, hol különféle rétegeket helyez egymásra többszörös expozícióval. Célja mindenesetben, hogy tágabb összefüggésekre hívja fel a figyelmet, vagy kifejezze az ember környezetformáló erejét.
A Flower Power sorozata, ahogy a cím is mutatja, a virágok szerepét veti vizsgálat alá a természettől elszakadt városi ember életében. A virágábrázolások egészen az ókorig visszavezethető kliséivel ellentétben itt a növény és ember közötti mélyebb kapcsolat feltárása kerül lencsevégre.”

This is the earlier iteration of the Best Replica Watches; it's known as the "pre-Genta" design as it predates the Gerald Genta redesign of the Ingenieur in 1976. Though it was available in 18k yellow gold, or with a black dial, this particular reference in stainless steel with a silvery sheen and a slash-and-dot-dial layout is particularly classy. Not to mention that it was one of the first super-antimagnetic AND best replica watches available, making it a perfect companion for, well, an engineer (or anyone working around high intensity magnetic fields).

A tárlatvezetés időpontja: 2013. április 13., szombat, 16 óra.
Kezdés: Várfok Galéria (Várfok u. 11.). Időtartam: körülbelül 1 óra.
Előzetes bejelentkezés nem szükséges.


További információk: www.varfok-galeria.hu, galeria@varfok-galeria.hu, (1) 213 5155.